Az álmom, az életem, Olaszország.

2010 augusztus 4. | Szerző: Szalay Blanka |

 5 éves korom óta a szüleim, nagyszüleim minden nyáron Olaszországba visznek nyaralni. Én már az első alkalommal beleszerettem ebbe az országba és ez a szerelem már lassan 10 éve tart. Volt egy pár éve az életemnek, mikor elég nehéz természetű voltam. Nagyon sokat veszekedtem a családommal, úgy éreztem nincs értelme az életemnek.. Egészen 2008 nyaráig. Ezen a nyáron az egész életem megváltozott. Abban az évben 3 hetet töltöttünk kint. Mikor véget ért, úgy éreztem, még az életemet is képes lennék odaadni, csak hogy kint maradhassak. Annyira visszaakartam menni… Azt hittem belehalok. Még két év után is úgy érzem, hogy az volt életem legfájdalmasabb időszaka. De nem bántam meg, hogy ennyire szenvedtem utána, mert ezután lett életcélom, lett értelme az életemnek, tudom, hogy mi az álmom… Még abban az évben eldöntöttem, hogy történjen bármi, én akkor is ott fogok élni… Elkezdtem olaszt tanulni az ELO-val, az összes létező olasz nyelvű közösségi portálra, társkeresőkre regisztráltam és már több tucat olasszal tartom a kapcsolatot. Ha meglátok valahol egy olasz rendszámú autót, hatalmasat dobban a szívem.. És megöl a féltékenység, ha valaki nálam többet van Olaszországban.

Nem tudom, mi lesz a sorsom, de a legfontosabb dolog, hogy nálam jobban, még egy olasz anyanyelvű sem szereti Olaszországot. És ezt komolyan így gondolom.
Akárhányszor, ha valakinek elmesélem, mit is akarok az élettől, mindig vagy azt válaszolja, hogy ‘érdekes.. én Magyarországon kívül, sehol nem tudom elképzelni magamat’ vagy azt, hogy ‘áhh, ebbe ne is éld bele magad, ezt az egészet hamarosan ki fogod nőni.’
Nem létezik olyan ember a Földön, aki engem lebeszélne erről az egészről, de mégis nagyon félek, hogy egyszer igazuk lesz..
Egy dologban vagyok biztos… Az életemet csak Olaszországban tudom elképzelni, sehol máshol a világon.